BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2012. február 18., szombat

7.fejezet

itt a friss!:Dremélem tetszeni fog!



/Sophie szemszöge/


Már egy jó ideje békében éljük az életünket.Nem mentünk vissza Winniepeg-be , de Carlisle vendégszeretetét sem akartuk kihasználni , így vettünk mi is egy házat(vagy inkább palotát ahogy Sara mondaná) a Forks-ot körülölelő erdő egyik eldugott pontjában.Igaz , hogy majd' az egészet újjá kellett építeni de megérte.Viszont egyre feszültebb és feszültebb lettem.Tudtam , hogy Demetri már tovább szeretne lépni a kapcsolatunkkal ,és párszor meg is próbált kezdeményezni de mindig elutasítottam ami után bocsánatot kért és megmondta , hogy nem akart bántani.Még ember koromban sem féltem a szextől de most valahogy ..bepánikoltam.És az a legrosszabb , hogy fogalmam sincs miért.Végül én magam elégeltem meg gyávaságomat.Bekopogtam Sara-ékhoz.Drága hugom nyitott ajtót.
-Segíthetek valamiben?
-Igen!Létszíves gyere el velem vásárolni!Ígérem nem fogom rád zúdítani ezer bolt tartalmát csupán egy-két boltba akarok menni.
-Rendben,menjünk.A fiúk úgyis elmentek vadászni , csak írjunk nekik egy üzenetet , hogy ne aggódjanak miattunk.-javasolta.
-Természetesen.-bólintottam komolyan
Az ő Lamborgini-ével mentünk.
Mikor beléptünk a plázába felém fordult.
-Szóval , mit akarsz venni?
-Menjünk a fehérnemű boltba.-sóhajtottam fel és ha ember lettem volna biztos , hogy elpirulok.Sara először értetlenül nézett rám majd hirtelen felismerés futott át az arcán.
-Ti még mindig nem...?
-Nem , de most menjünk!-ragadtam meg karját és behúztam a legközelebbi boltba.


Mikor hazaértünk még mindig nem volt sehol senki.
-És mit akarsz csinálni?Sztriptízt lejtesz neki vagy mi?-kérdezte mosolyogva Sara.Végre visszatért az a Sara aki emberkorában volt.Azaz életvidám ,tréfálkozós hugicám.
-Igen , pont arra gondoltam.- mosolyogtam rá  , mire belőle kitört a nevetés.
-Ez volt életed legjobb vicce!-jelentette ki még mindig nevetve , de mikor meglátta , hogy még mindig ugyanúgy a földet fixírozva állok ott lehervadt az arcáról a mosoly.-Ezt most komolyan mondod?
- Igen a legkomolyabban.Szegényt folyton elutasítottam most kapnia kell egy kis pluszt.És kérlek ne vizslasd ilyen meglepett képpel az arcomat oké?- kértem kicsit morcosan.
-Rendben te tudod.De  tudd,hogy büszke vagyok rád...mármint arra , hogy ilyen eltökélt vagy.A másik meg...kitudja?Lehet megtalálod álmaid hivatását.-nevetett ismét mire felkaptam a kanapéról egy párnát és hozzávágtam,de ő csak tovább nevetett.

Már besötétedett,és gondoltam nemsokára a fiúk is itthon lesznek.Kikerestem egy alkalomhoz megfelelő számot és beraktam a CD lejátszóba , majd a távirányítót a fürdőbe vittem magammal.Felvettem a falatnyi ruhát  ,kevés sminket tettem magamra és már úgy éreztem készen vagyok.Szőke hajam dús loknikba hullott hátamra.Azt szeretem még ebben a házban , hogy minden szoba hangszigetelt.Ez most előnyömre válhat.Hallottam , hogy nyitódik majd csukódik az ajtó.
-Sophie itt vagy?-hallottam meg kedvesem hangját.Hallottam ahogy az ágyra ülés talán még kezébe is temette arcát miközben sóhajtott egyet.
Megnyomtam a lejátszás gombot mire lágy mégis alkalomhoz illő zene harsant fel.Kinyitottam a fürdőszoba ajtót villámgyorsan az ajtóhoz szaladtam  bekulcsoltam majd vissza a fürdőszoba ajtóba.Szerencsére Demetri csak most nézett fel ,és annyira meglepődhetett , hogy még levegőt se vett.Szemei feketék lettek , akár az ónix.Lassan huncutul mosolyogva indultam el felé és a zene ritmusára mozgattam a csípőmet , kezeimmel pedig a testemet simogattam izgatóan. Mikor elé értem egyik kezemmel a hajamba túrtam a másikkal csábosan végigsimítottam mellkasomon.Minden félelmem elszállt.Huncutul rámosolyogtam majd az ölébe ültem , s kétoldalt lábszáramon támaszkodtam.Demetri még csak akkor eszmélt fel.
-Mit csinálsz?-kérdezte suttogva, s fekete szemei az arcomra szegezte.
-Törlesztem a számlám.-nevettem el magamat miközben a hátamon lévő fűzőt bontogattam. Jólesően felsóhajtottam  mivel Demetri a fenekemre rakta a kezét és gyengén megmarkolta.Mikor kibontottam a fűzőt a szoba másik végébe dobtam.Egy szál bugyiban és harisnyában ültem ölében.Lerúgtam a cípőmet és Dem is így tett.Mellkasára tettem a kezemet és hátradöntöttem az ágyon.Majd mézédes ajkát kezdtem egyre vadabbul csókolni.
-Teljesen biztos vagy abban amit most tenni készülünk?-kérdezte rekedt hangon-Most még meg tudok állni , de utána már kétséges.
-Szerinted felvettem volna egy ilyen szerelést ha nem lennék benne teljesen biztos?-kérdeztem mosolyogva.Ő is mosolygott majd lecsapott ajkamira.Fordított a helyzetünkön így ő került felülre , én pedig lábaimmal körülfontam derekát.Kioldotta a harisnyakötőmet és leheletfinoman lehúzta egyik lábamról a vékony anyagot.A harisnya útját ajkaival kísérte.Éreztem tagadhatatlan vágyát  nekifeszülni eddig érintetlen pontomhoz.

Letéptem róla az ingét majd  a nadrágját is. Ajkai elvándoroltak ajkaimtól egészen le a melleimig. Az egyiket lágyan masszírozta míg a másikat apró csókokkal hintette. Hangosan nyögdécseltem és hátát simogattam,néha a körmömmel is végigszántottam rajta.
Nem vettem észre mikor került le rólam az alsóneműm is , csupán akkor eszméltem fel mikor Dem keze hozzám ért és végigsimított  nőiességemen. Úgy éreztem a testem lángokban ég , és mikor újból és újból hozzám ér a lángok egyre magasabbra és magasabbra csapnak.
Már mind a ketten meztelenek voltunk és egymás ajkát faltuk. Erősebben szorítottam magamhoz derekát cselekvésre késztetve őt.
Ő megragadta a derekam és feljebb emelte ,így elmerült bennem mire egy hangos ,kéjes sóhaj volt a válaszom. Lassú tempóban kezdet mozogni , majd egyre gyorsabb ütemet diktált. Mikor elértem a csúcsot , hangosan sikítottam a nevét , Demetri száját pedig állatias morgás hagyta el , majd felnyögött ő is.
Percekig csak feküdtünk egymáson és levegőért kapkodtunk ,annak ellenére , hogy semmi szükségünk nem volt rá. Demetri felnézett rám , szemei újra arany barnává váltak. Egy szenvedélyes csókot adott ajkaimra majd legördült rólam és a mellkasára vont.
-Életemben nem volt olyan szép éjszakám mint a mai.- suttogtam mosolyogva.
-Ezt én is elmondhatom.-simogatta meg az arcomat,majd egy puszit nyomott az orromra.


Másnap reggel Sara-val elmentünk vadászni , ahol rendesen kifaggatott.Nem részleteztem túlzottan , de ő így is megértette , hogy csodálatos éjszakám volt.


komikat kérek!!:D

2012. február 4., szombat

6.fejezet

nagyon nagyon NAGYON!!! sajnálom ezt a sok kimaradást:( De most itt a friss!! :D(BÁR KICSIT RÖVIDKE)
kérlek írjatok komikat!!


/Sophie szemszöge/


-Mi ez a nagy zsivaj lent?-kérdeztem Demetri-t.
-Megnézzem?-kérdezte szinte suttogva.
-Megtennéd?Nincs erőm felkelni.
-Persze mindjárt jövök.-állt fel mellőlem.Én a fejemre húztam a párnát ,plusz még rá a takarót.
Pár perc múlva valaki belépett az ajtón és megállt az ággyal szemben.
-Ébresztő te kis semmirekellő!Már délután két óra is elmúlt , úgyhogy told ki a formás kis valagod az ágyból kis anyám!-rögtön felismertem a hangját és úgy ugrottam ki az ágyból mintha kilőttek volna.A nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem.
-Te...itt vagy!Tényleg itt vagy!-suttogtam,majd eltoltam magamtól-De hogy?
-Az most nem számít!-rázta meg a fejét.
-De ugye...nem jönnek érted?
-De nagyon valószínű.De akkor ..megteszem amit kell.-hajtotta le a fejét-ne fájjon emiatt a fejed nővérkém.-mosolygott rám- Felix elmondta.
-Ennek örülök.-mosolyogtam vissza-És milyen volt?-kérdeztem óvatosan.Vörös szemét rám szegezte.
-Erről nem akarok beszélni.
-Bocsánat.
-Semmi baj.-lett lágyabb a hangja-Csak rengeteg szörnyűség folyik abban a romhalmazban.
-Elhiszem.
-Figyelj , elmehetnék zuhanyozni?Meg utána adnál valami ruhát kérlek?Nagyon poros lettem az úttól.
-Persze menj csak.Az ágyra készítem a ruhádat.
-És utána elmennék vadászni.
-Oké.-majd kuncogtam-Ez vicces , Alec is éppen oda indult.Szóljak neki , hogy várjon meg?
-Megtennéd?
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Köszi.Na akkor megyek is.-sóhajtott majd benyitott a fürdőszobába.



/Sara szemszöge/


Már a harmadik állattal végeztem amikor észrevettem , hogy Alec engem néz.
Felálltam és letöröltem a számról a vért.
-Valami baj van?-kérdeztem szememmel arcát pásztázva.
-Nem csak...nem tudom ...,hogy mondjam el.-sóhajtott.
-Mit?-biccentettem oldalra a fejemet.Nagy levegőt vett.
-Hogy te jelentesz nekem mindent.-kis szünetet tartott majd folytatta-Hogy jobban szeretlek bárki másnál.Hogy az életemet adnám érted.Hogy az elmúlt 5  évben majd bele őrültem abba , hogy nem tudtam mi van veled.
Letaglóztak ezek a mondatok.
-Egyáltalán nem várom el hogy kölcsönös érzéseket táplálj irántam , csak úgy gondoltam jobb ha tudod.-vonta meg a vállát.


/Alec szemszöge/


És ez volt az igazság .Nem kényszeríthetem , hogy így érezzen ő is irántam.Ő azonban továbbra is szótlanul állt ott és hitetlenkedve nézett rám.
Majd megszólalt lágy , simogató hangján.
-Nekem még sose mondtak ilyen szépeket.-suttogta.Olyan volt akár egy kislány.Merő tisztaság és ártatlanság-De ne hidd , hogy nem érzek ugyanígy irántad.

2011. szeptember 3., szombat

Új blog!

Flóó barátnémmal kezdtünk együtt írni egy komit ami nem fanfiction és nincs is benne semmi misztikum.Az első fejezet már felkerült!
itt a link:Egy új kezdet
és itt a prológus:


Hol is kezdjem a mesémet. De előre elmondom, hogy ez nem egy tündérmese, nem egy leányálom. Nem volt mindig szép és jó ez a történet. Szóval aki egy ilyen fajta történetet olvasna az el se kezdje az én történetem olvasását. Hogy miről is szól pontosan? Nos, nem mondanám el. Mindenki jöjjön rá magától, és ha érdekli, kezdje el.
Ez a történet egy átlagos lányról szól, akivel hihetetlen sok minden történik. Hol rá talál a szerelem, hol elveszíti ezt. Néha boldog, néha szomorú. És van, amikor egyetlen egy apró dolog miatt tartja magát. Nem könnyű neki az élet. De ő mégis próbál a világban boldogulni. Minden embert próbál eltaszítani magától a régi életéből. De nem mindig megy neki. De meddig tudja fent tartani az állarcot? Meddig élhet hazugságban? A történet végén megtalálja a boldogságot vagy ugyan úgy szenvedés lesz minden napja, mint az előtt? 
 
remélem egy kicsit felcsigáztalak titeket:)
millió puszi:

Natalie

2011. augusztus 20., szombat

Új blog!

Egyik barátnőmmel (és egyben másoduncsimmal) kezdtünk egy új blogot.Neki ez az első blogja , de szerintem benne is van tehetség:D
A blog címe(és linkje):A múlt árnyékában
és itt a rövidke prológus:D:

Te mit tennél ha az édesanyád vagy apám helyzetében a feleséged  egyik napról a másikra meghalna?Nos apám elmenekül az emlékek elől.Eddig New York-ban laktunk.Boldogok voltunk , tökéletes élettel , és akkor jött a sors.Az anyámat megölték egy bank rablás során.Apa nem bírta feldolgozni anya halálát ezért a hugommal és velem Vencover-be költözünk a nyáron.Minket i mélyen megrázott anyu halála ezért egész nyáron ki sem mozdultunk a házból.De holnap kezdődik a suli.És nincs több bujdosás.

millió puszi:




Natalie

2011. augusztus 14., vasárnap

5.fejezet

bocsi hogy ennyit kellett várni de nincs elég ötletem:/és azért is bocsi hogy nagyon rövid lett!:(ígérem a következő hosszabb lesz:)de azért kérek legalább 8 komit!





/Sara szemszöge/



Az utóbbi időben Felix volt az egyetlen támaszom.Ha ő nem lett volna átváltoztam volna lelketlen szörnyeteggé.Folyton megpróbált mosolyt csalni az arcomra.Általában sikerült neki.Nagyon sokat beszélgettünk , a Volturi-ról , elmesélte a saját történetét.Én is így tettem de, a számomra kellemetlen részt  nem említettem.Hiányzott a családom.Mert bátran nevezem őket a családomnak.Remélem tovább léptek azon , hogy nem vagyok velük.Hisz annak már öt éve.


/Sophie szemszöge/


Már öt éve annak , hogy elvesztettem a hugomat.Az utolsó ajándékát , mindig magam mellett tartom.Már semmi nem ugyanolyan.A legtöbb időmet a szobámban töltöttem , Demetri-vel.Bár  Alice folyton próbált elráncigálni vásárolni.Merthogy Cullen-ékhez költöztünk átmenetileg.Próbálunk valami tervet készíteni Sara kiszabadítására.Mit ne mondjak...nem alakul éppen rózsásan a helyzet.Borzasztó már csak arra gondolni is , hogy lelketlen gyilkosok közzé keveredett.Félek mostanra magukfajtává tették az én kedves , nagylelkű hugomat.
De még mindig él bennem a remény!A remény , hogy visszakapom a testvéremet , és úgy tehetünk mintha mi sem történt volna.
Pedig nagyon is történt.
És talán ez örökre megváltoztatja az életünket.
És oda az örök barátság...és az örök testvériség.


/Sara szemszöge/

Hazudnék ha azt mondanám nem akartam visszakerülni a családomhoz.Mindennél jobban vágytam arra , hogy viszontlássam őket.Tervem volt....kegyetlen...és ingatag lábakon álló.De terv volt.Mexico-ba mentünk egy küldetésre.A legjobb alkalom volt tervem megvalósítására.Felix volt velem(akit beavattam tervembe) és még két másik Volturi-s tag.Amikor vissza akartunk menni cselekednem kellett.De változtattam a tervemen.Úgy volt , hogy megölök mindenkit Felix-en kívül de csak elkábítottam őket jó hosszú időre.Aztán útra keltünk Felix-szel Winniepeg-be.A szülővárosomba.
De a ház üres volt.A ruhák eltűntek.Viszont szagnyomok maradtak.követtük őket egészen Forks-ig.Én nem tudtam mi keresnivalójuk van ott de Felix felvilágosított , hogy egy Cullen nevű szintén "vegetáriánus " klán lakik itt.Az ajtó előtt megtorpantam.Fekete köpenyemet és alóla kikandikáló ruhámat átfújta a szél.Szoros kontyban lévő hajamat kiengedtem még az idevezető úton így a szél abba is belekapott.Bekopogtam.
Az ajtó túloldaláról lépteket hallottam.
Majd egy szőke hajú férfi nyitott ajtót.Csak nézet minket.Aranybarna szemeivel hol engem pásztázott , hol Felix-et fürkészte.
-Ki az Carlisle?-kérdezte mögüle egy igen ismerős hang.Carlisle elált az ajtóból s ekkor megpillantottam Alec-et.Meglepettsége tükröződött arcán s mikor feleszmélt szorosan magához ölelt-Sara tényleg te vagy az?-kérdezte hajamba suttogva.
-Igen.-bólogattam és viszonoztam ölelését.



2011. augusztus 5., péntek

Közérdekű közlemény!

Helló mindenkinek aki még itt van:)
elnézést kérek de ihletválságba kerültem!:/
de már elkezdtem írni a fejezetet és amint visszatérek a nyaralásról , befejezem és felrakom!
 ma 17.00 órakor indulok Horvátországba . Hazajönni majd Augusztus 13.-14.-én fogok (legalábbis valószínűleg ,de lehet , hogy később).

nos csak ennyit szerettem volna veletek közölni!



millió puszi:


Natalie

2011. április 23., szombat

4.fejezet

itt a fejezet!bocsi hogy sokáig nem volt de most itt van:)



/Demetri szemszöge/



Sophia a mellkasomon pihentette fejét.Nagyon félt.És Alec....őt még 800 évem alatt nem láttam ilyen mérgesnek.Bár lehet , hogy volt már ilyen dühös , mivel ő idősebb mint én.Haragudott a hugára , haragudott Aro-ra és a többi vezetőre , de leginkább magára , hogy , hogy is hihette azt , hogy egy Volturi-nak lehet normális élete.Na meg persze azért is mert bajba sodortuk a lányokat.
Ekkor Felix jelent meg mosolyogva.
-Srácok , jó hírem  van!-lelkesedett.
-Ha nem kapcsolódik ,ahhoz , hogy kiengedsz minket akkor nem hat meg!-morgott Alec.
-Fején találtad a szöget!Szabadok vagytok mint a madárkák!-nyitotta ki az ajtót.
-De hogy?Miért?-mosolyodott el Sophi.
-Egy lány jelentkezett , aki itt marad helyettetek Tehát van egy védőangyalotok!És tényleg lenyűgözően szép lány!-bólogatott.
-Hogy hívják?-kérdezte kétségbeesetten Alec.
-Sirena...vagy Saraphina.Igen Saraphiná-nak hívják a lányt!-bólogatott még mindig.Hatalmas csend lett , majd hirtelen Sophia keserves zokogásba kezdett.Magamhoz öleltem és vártam , hogy megnyugodjon.
-Miért ki ez a lány?-nézett értetlenül Felix.Nos igen ő előbb kérdezett minthogy gondolkodott volna.
-A hugom.-suttogta szerelmem.
-Mármint olyan mintha a huga lenne.Igazából a legjobb barátnője.-magyaráztam a helyzetet.
-Nem!Ő a hugom!Szó szerint!


/Sara szemszöge/


Az egyetlen megoldás , hogy elengedjék Sophi-ékat az az volt , hogyha maradok helyettük.Így hát most az új szobámban fekszem az ágyon.

/Demetri szemszöge/


-Tehát ez úgy kezdődött-mesélte szipogva immár Felix szobájában ülve-hogy az apám beleszeretett Sara édesanyjába és....hát egy évre rá megszületett Sara.Az apja nem tudta , hogy a baba nem tőle van , de Sara anyja tudta , hogy apám a gyerek apja.Ezt később megtudta Sara apja , de cseppet sem törődött vele és saját lánya ként nevelte fel Sara-t .Nagyon szerette még úgy is , hogy tudta nem ő a valódi apja.Aztán az anyám is megtudta , de ő sem törődött apa ...botlásával.És még így is nagyon jó barátok maradtak a családjaink és így mi is.-mesélte kedvesem kis mosollyal az arcán.
-Ide tudod , hozni?-fordult Alec Felix-hez.
-Talán.Megpróbálhatom.-mondta majd kiment a szobából.

/Sara szemszöge/


Éppen ki akartam menni a szobámból amikor Felix-be ütköztem.Szó szerint.
-Szia!-köszöntem neki egy erőltetett mosoly kíséretében.
-Szia!Figyelj tudom , hogy most azt hiszed én vagyok a rossz fiú aki börtönbe zárta Dem-éket ,de ők az én barátaim is.És neked sem akarok rosszat mert elég rendes csaj lehetsz ha vállalod a Volturi-t csak azért , hogy ők szabadok legyenek.Még a palotában vannak , és szeretnének veled beszélni.-hittem neki.Elhittem , hogy nem akar rosszat sem nekem sem a családomnak.
-Neked nem lesz ebből bajod?-kérdeztem végül.
-Nem tudom.-vallotta be.
-Akkor inkább írok nekik levelet.-jelentettem ki a szobámba visszahátrálva.Ő bejött és becsukta az ajtót.
Elővettem egy papírt és egy borítékot.Mikor megírtam , becsúsztattam a papírt a borítékba , és odaadtam Felix-nek aki egy belső zsebbe rejtette és kiment a szobámból.

/Alec szemszöge/


Felix egyedül tért vissza majd kabátja alól egy borítékot vett ki.
-Nem akart jönni mert félt ,hogy bajba sodor.-mondta miközben a borítékot Sophi-nak adta.Amikor végig futotta szemével a levelet ismét sírni kezdett.Demetri átadta nekem a levelet amiben ez állt:
"Sophia , Alec , Demetri!
Nagyon örülök , hogy megismerhettelek titeket.Remélem még fogunk találkozni.Sophi amikor hazaérsz az ajtónál találsz egy kis táskát.Remélem örülni fogsz annak ami benne van.Demetri vigyázz Sophi-ra , és ne hagyd , hogy bármi hülyeséget csináljon.Ja és ha megbántod , esküszöm kitekerem a nyakad!-itt muszáj volt mosolyognom-Alec , köszönöm , hogy rád bízhattam a múltam titkát , és , hogy azzal , hogy elmondhattam neked levetted a szívemről ezt a hatalmas súlyt.Kérlek vigyázz rájuk , helyettem is.Éljetek nagyon boldogan.Még biztos , hogy találkozunk!  
 Sara Night"
-Most már mennetek kell!Jane bármikor betoppanhat!-suttogta Felix.Demetri bólintott majd kiugrott az ablakon.Sophi követte.
-Felix kérlek , segíts túlélni Sarah-nak az itt töltött időt.Egyedül nem bírná ki.Amint kitaláltunk valamit kivisszük innen.-ő bólintott.
-Ha eljösztök érte én is veletek akarok menni.-nézett rám  , és tudtam , hogy komolyan gondolja.
-Ez természetes!-bólintottam , majd követtem Deméket.


Most ennyi lett volna!:Dremélem tetszett mindenkinek!:D