5.fejezet

bocsi hogy ennyit kellett várni de nincs elég ötletem:/és azért is bocsi hogy nagyon rövid lett!:(ígérem a következő hosszabb lesz:)de azért kérek legalább 8 komit!





/Sara szemszöge/



Az utóbbi időben Felix volt az egyetlen támaszom.Ha ő nem lett volna átváltoztam volna lelketlen szörnyeteggé.Folyton megpróbált mosolyt csalni az arcomra.Általában sikerült neki.Nagyon sokat beszélgettünk , a Volturi-ról , elmesélte a saját történetét.Én is így tettem de, a számomra kellemetlen részt  nem említettem.Hiányzott a családom.Mert bátran nevezem őket a családomnak.Remélem tovább léptek azon , hogy nem vagyok velük.Hisz annak már öt éve.


/Sophie szemszöge/


Már öt éve annak , hogy elvesztettem a hugomat.Az utolsó ajándékát , mindig magam mellett tartom.Már semmi nem ugyanolyan.A legtöbb időmet a szobámban töltöttem , Demetri-vel.Bár  Alice folyton próbált elráncigálni vásárolni.Merthogy Cullen-ékhez költöztünk átmenetileg.Próbálunk valami tervet készíteni Sara kiszabadítására.Mit ne mondjak...nem alakul éppen rózsásan a helyzet.Borzasztó már csak arra gondolni is , hogy lelketlen gyilkosok közzé keveredett.Félek mostanra magukfajtává tették az én kedves , nagylelkű hugomat.
De még mindig él bennem a remény!A remény , hogy visszakapom a testvéremet , és úgy tehetünk mintha mi sem történt volna.
Pedig nagyon is történt.
És talán ez örökre megváltoztatja az életünket.
És oda az örök barátság...és az örök testvériség.


/Sara szemszöge/

Hazudnék ha azt mondanám nem akartam visszakerülni a családomhoz.Mindennél jobban vágytam arra , hogy viszontlássam őket.Tervem volt....kegyetlen...és ingatag lábakon álló.De terv volt.Mexico-ba mentünk egy küldetésre.A legjobb alkalom volt tervem megvalósítására.Felix volt velem(akit beavattam tervembe) és még két másik Volturi-s tag.Amikor vissza akartunk menni cselekednem kellett.De változtattam a tervemen.Úgy volt , hogy megölök mindenkit Felix-en kívül de csak elkábítottam őket jó hosszú időre.Aztán útra keltünk Felix-szel Winniepeg-be.A szülővárosomba.
De a ház üres volt.A ruhák eltűntek.Viszont szagnyomok maradtak.követtük őket egészen Forks-ig.Én nem tudtam mi keresnivalójuk van ott de Felix felvilágosított , hogy egy Cullen nevű szintén "vegetáriánus " klán lakik itt.Az ajtó előtt megtorpantam.Fekete köpenyemet és alóla kikandikáló ruhámat átfújta a szél.Szoros kontyban lévő hajamat kiengedtem még az idevezető úton így a szél abba is belekapott.Bekopogtam.
Az ajtó túloldaláról lépteket hallottam.
Majd egy szőke hajú férfi nyitott ajtót.Csak nézet minket.Aranybarna szemeivel hol engem pásztázott , hol Felix-et fürkészte.
-Ki az Carlisle?-kérdezte mögüle egy igen ismerős hang.Carlisle elált az ajtóból s ekkor megpillantottam Alec-et.Meglepettsége tükröződött arcán s mikor feleszmélt szorosan magához ölelt-Sara tényleg te vagy az?-kérdezte hajamba suttogva.
-Igen.-bólogattam és viszonoztam ölelését.