3.fejezet

itt a feji!köszi a komikat!
most is kérek!:D




/Sara szemszöge/


-Nos David-et már 10 éves korom óta ismertem és azóta tudtam , hogy vámpír , de mégsem féltem tőle.Nagyon szerettem.Mindig azt mondta , hogy ha "nagy leszek" elvesz feleségül. Én ennek mindig nagyon örültem.Amikor 16 éves lettem megkérte a kezemet.Természetesen habozás nélkül igent mondtam.Egy évig voltunk jegyesek.Aztán amikor megtudtam , hogy Sophi kezét is megkérték úgy döntöttünk , hogy kettős esküvőt tartunk.Éppen ruhapróbáról tartottam hazafelé.Eléggé elhúzódott  így egy kisebb erdőn keresztül levágtam az utat.Bevallom kicsit féltem.Úgy éreztem mintha valaki követne.Aztán David termett előttem. Mosolyogva indultam felé.De most más volt.Szemei feketén csillogtak.Valaki azt mondta neki , hogy megcsaltam egy másik  férfival.Persze ez nem volt igaz.Nagyon dühösnek láttam.Nem tudta eldönteni , hogy nem ön maga,vagy ez az igazi valója. Élvezte ahogy fájdalmat okoz nekem.Lefogott még fülembe súgta azt ,
hogy:"Most elveszem azt ami engem illetett volna."....megalázott , és elvette az ártatlanságomat. Össze-vissza  harapdálta a bőrömet mindenhol , majd kiszívta a mérget , hogy még jobban kínozzon.Nagyon fájt minden mozdulata.Már a sikoltozás sem enyhítette a fájdalmamat.Majd mikor végzett még egyszer a nyakamba
harapott és otthagyott az erdőben.Ahogy  felébredtem a háromnapos fájdalom után,hazarohantam felvettem egy ruhát , és megkerestem azt a lányt aki tönkretette az életemet.De még nem öltem meg.Két hónapig csak az erdőben voltam és észrevettem , hogy az állatok vére is csillapítja a szomjamat.Aztán a második hónap utolsó napján ellátogattam a rosszakarómhoz.Egész eddigi életemben csak ő volt az akit megöltem.Majd Sophi-hoz indultam.Csak remélni tudtam , hogy nem ilyen meg vörös íriszeimtől. Természetesen nem csalódtam benne.A többit innentől tudod.-mosolyogtam rá.
 -Igen.-morogta Alec.
-Mi a baj?-kérdeztem fejemet félrebiccentve.
-Még kérded?Azok után amit az a mocsok tett veled?Nem tudom , hogy hogy tudtál ennyire "felépülni" , hogy boldogan tudj élni.Számomra ez olyan....hihetetlen.De természetesen ezt mind pozitívumként mondom , ne érts félre.-mentegetőzött.
-Tudod Sophi-tól rengeteg szeretetet és segítséget kaptam.És én sose a múltnak élek hanem a jelennek és a jövőnek.-mondtam még mindig mosolyogva.-Egyébként meg ha akarnám se tudnám bántani mert fizikailag és lelkileg sem vagyok rá képes.
-De én igen!És ha valahol meglátom nem fogom magam visszafogni.
-Nyugalom!-tettem kezemet az ökölbe szorított kezére-Nem hiszem , hogy valaha is bántana engem.Szerintem túllépett rajtam.-éreztem ahogy egyre jobban feloldódik a hangulata.
-Ebben biztos vagy?-kérdezte szomorú arckifejezéssel.
-Nem...csak reménykedem.


/Sophi szemszöge/


A gardróbomban rendezgettem új ruháimat szín és stílus szerint amikor kopogtak.
-Búj be!-kiabáltam ki.S közben helyére tettem az utolsó felsőt is.
-Szia!-köszönt Demetri miközben bezártam a gardrób ajtaját.
-Á szia!-mosolyogtam rá-Miben segíthetek?ültem le az ágyam szélére.A mellettem lévő helyre böktem a fejemmel.Dem vette a célzást és leült
-Beszélnem kell veled.-nézett rám komolyan.
-Miről?-kérdeztem mosolyogva.
-Erről.-suttogta majd hirtelen megcsókolt.Viszonoztam a csókot.
-Azt hiszem ezt megbeszéltük.-nevettem el magamat mikor ajkaink szétváltak.
-Szeretlek.-ölelt magához szorosan.
-Én is.-karoltam át nyakát.


/2 hét múlva/


/Sara szemszöge/


Ez volt életem legjobb két hete.Annyit szórakoztunk és  röhögtünk mint eddigi életünkbe még soha.Demetri és Sophi amikor csak kettesben maradtak(de még akkor is mikor én meg Alec velük voltunk) folyton nyalták-falták egymást.Nagyon örültem barátnőm boldogságának.Minden este beszélgettünk kettesben mert ilyenkor a fiúk vadászni mentek.Sophi mindig ecsetelte nekem , hogy mennyire szereti Demetri-t és , hogy én miért nem mondom meg Alec-nak , hogy szeretem,ami igaz volt.Tényleg beleszerettem Alec-ba de egyáltalán nem állt szándékomban elmondani neki , hogy mit érzek.Nem tudom , hogy az játszott e közre ebben , hogy féltem egy újabb csalódástól vagy attól tartottam , hogy nem viszonozza az érzéseimet.Egyszerűen nem akartam elmondani és kész.Sophi már pedzegette nekem azt a témát is , hogy szeretne lefeküdni Demetri-vel de félt , hogy Dem nem szereti a rámenős lányokat , ezért inkább hagyta az egészet.Én persze az ilyen témáknál csak bólogattam és bizonygattam , hogy nem korai már lefeküdnie vele.Nem voltam nagyon  otthon ebben a témában és nem is nagyon szerettem erről beszélgetni mert mindig feszültség gyülemlett fel bennem tőle.De Sophi-t sem akartam megbántani ezért inkább hagytam had beszélje ki magából a dolgokat amik a szívét nyomják.
Egy nap egyedül mentem be a városba , csak úgy céltalanul nézelődni.Na jó csak azért mentem el otthonról mert Alec elment vadászni én meg nem akartam ott lábatlankodni.Egy kis antikvitás bolt mellett haladtam el.Gondoltam benézek,elvégre nagyon  szeretem s régi dolgokat.A pult mögött egy fiatal barna hajú nő állt.
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva-Segíthetek valamiben?
-Jó reggelt.Nem köszönöm csak nézelődöm.-válaszoltam szintén mosolyogva.Gyönyörű dolgok voltak a boltban.Akarva-akaratlanul is de az üvegezett pultnál kötöttem ki ahol a régi ékszerek voltak.
-Ezek gyönyörűek.-jegyeztem meg elképedve.Szerintem múzeumban se lehetne szebbeket látni.Azonban egyetlen nyakláncon megakadt a szemem.Tömör fehéraranyból készült ovális alakú volt és egy vörös rubin ékesítette a közepét s körülötte vésett díszítés fedte.
-Azt a nyakláncot megnézhetném.Aminek a közepén rubin van.-a nő készségesen kivette s felrakta az üveglapra.Ha ez az a nyaklánc amire gondolok a hátulján ott kell lennie......és ott volt.Díszes betűkkel gravírozva  : Sophia Annabeth Granbert 1693.S mikor kinyitottam megláttam Sophia szüleinek a képét.Ezt a nyakláncot születésekor kapta.
-Ezt kérném.-nyújtottam át a nőnek.
-Nagyon jó választás.Ez a nyaklánc egy már több mint 300 éve eltűnt lányé volt.A szülei halála után két hónappal a lány is eltűnt.És előtte még egy lány , bizonyos Saraphina Valentine is.A holttestüket a mai napig nem találták meg.-mesélte miközben becsomagolta a nyakláncot-És azt mondják , hogy ők ketten nagyon jó barátnők voltak.
-Honnan tudja mindezt?-kérdeztem mikor a mondat végére ért.
-Feljegyzésekből és régi újságokból,amik idekerültek.De várjon csak , van róluk egy festményem is.-mondta és hátrament a raktárba.Hallottam ahogy szörnyülködni kezd.Tehát felismert.Otthagytam ezer dollárt , bár nem tudtam a nyaklánc mennyibe került de gondoltam ennyi elég lesz és már nem is voltam a boltban bepattantam az autómba és a gázba tapostam.

Amikor hazaértem becsuktam az ajtót és nekidőltem .
-Sophi , Demetri hazajöttem!És hoztam ajándékot!-kiabáltam.De azonnal abbahagytam amint jobban körülnéztem.Az üvegfal darabokban állt és több helyen is hamut láttam.Az egyikben megcsillant valami.Odamentem és kivettem az ékszert.Egy V betűt megformáló díszített medál volt a közepén.A Volturi...ránk talált.


KOMIKAT KÉREK !!:D