2.fejezet

itt a második fejezet!!az elsőnek elég nagy sikere volt:)remélem a másodiknak is az lesz:)KOMIKAT KÉREK!!



/Sophi szemszöge/



-Sara ne nyavalyogj!Mutass példát a srácoknak!-szóltam rá barátnőmre.
-De Sophi ez már a...- itt megállt ,Alec-ra és Dem -re nézett.
-100  után már nem számoltam.-tette fel Demetri a kezét védekezően.
-342 ha jól számoltam.-mondta hunyorogva Alec mintha csak most számolta volna össze.
-342. ruha amit rám adsz!-fejezte be végre félbe hagyott mondatát.
-Na és? -vontam meg a vállam.
-Na és? Sophi , az összeset megvettük. Nekem nem kell több ruha!-nem kell több ruha?Na majd móresre tanítom én.
-Rendben , akkor megyünk fehérneműt vásárolni.-jelentettem ki szemöldök húzogatva.
-Na azt már nem!Nem nem nem!- hátrált.
-Ó dehogy is nem!-néztem rá ördögien .A fiúk csak röhögtek.
-Csak ha elkapsz!-mosolygott most ő, majd kiszaladt az üzletből,és elvegyült a tömegben.Azonban az illatáról fel lehetett ismerni.ha elkószál is ebben a hatalmas plázában , akkor is megtaláljuk....előbb-utóbb.Pont egy  falbeugró előtt sétáltam volna  el amikor egy kéz megragadott behúzott és befogta a számat.
-Te meghibbantál?-néztem barátnőmre mérgesen-Mire volt ez jó?
-Mondjuk arra , hogy ne találkozzunk a te drága Jack-keddel és az én pokolba kívánt David-demel.És most csönd legyen.-láttam rajta , hogy mennyire meg van rémülve.
-De megöltem Jack-et.-suttogtam
-Hát márpedig most láttam vámpírként,David-del egyetemben.
-Akkor most mit csináljunk?-tettem karba a kezem.
-Megkeressük a fiúkat és olyan gyorsan lelépünk amilyen gyorsan csak tudunk.-javasolta.
-És megpróbáljuk elkerülni őket.-tettem még hozzá.
-Hé miért rejtőztök itt?-állt meg előttünk Alec és Demetri.
-Semmi már épp menni akartunk csak megbeszéltünk pár dolgot.Siessünk jó mert már nagyon kapar a torkom.-sürgette őket Sara.De amikor kiléptünk a fal mögül kik álltak velünk szemben napszemüvegben....valóban Jack és David.
-Hű...bárkire számítottam de rátok nem.Micsoda meglepetés!-mosolygott Jack.Nem akart ez gonosz mosoly lenni de számomra minden ami Jack-hez fűződik csak gonosz lehet és megvetendő-Gyönyörűek vagytok!
-Hagyd a bókokat azoknak a buta libáknak akik beveszik!És minket hagyjatok békén!-morogta mérgesen Sara.
-Ejnye mérges a cicus.-nevetett David.Sara el akart menni de David elkapta a karját.Elég erősen megszoríthatta mert Sara az ajkába harapott.
-Ha nem engeded el itt mindenki előtt égetlek porrá mind a kettőtöket!-fenyegettem meg őket.
-Na persze!Fogadjunk , hogy hamarabb tekerem le a csinos kis nyakacskádat.-mosolygott Jack.
-De én előbb öllek meg mind a kettőtöket.Úgyhogy ha nem akarsz most azonnal meghalni elengeded a karomat és utamra engedsz.-fenyegetőzött Sara is.Alec és Dem a fal mögött voltak.David és Jack összeestek.
-Csak átmeneti eszméletvesztés úgyhogy siessünk!-fordult vissza Sara majd sietve a lépcsőház irányába indult.Másodpercek alatt értünk a kocsikhoz.Mindenki a sajátjával ment.Sara a Lamborgini-jével Alec az Aston Martin-jával , Demetri a Porche-jával, én pedig a Ferrarim-mal.Demetri ment elől utána Alec utána én és mögöttem jött  Sara. Had ne mondjam , hogy az embereknek kicsit leesett az álla ennyi luxus autó láttán , amik ráadásul egymás után mentek.Amikor kiértünk  városból padlógázra kapcsoltunk.Nem láthatják meg Demetri-t meg Alec-et mert akkor rögtön lebuknak.Hírtelen Sara elkezdett előzni.Le húzta az anyósülés felőli ablakot.Én is így tettem.
-Demetri azt mondta előzzük ki,és menjünk Alec után.Ő majd eltünteti a nyomainkat.-kiabálta át.
-Jó , de te , hogy beszéltél vele?-kérdeztem.
-Hát ha bekapcsolnád a mobilod te is beszélhetnél vele.-mosolygott sejtelmesen,majd felhúzta az ablakát és tövig nyomta a gázt , és kielőzte Demetri-t.Én is ezt tettem.A visszapillantóban láttam , hogy Dem kezd lemaradni . Gondoltam, összpontosítania kell , hogy a szagnyomokat el tudja tüntetni.

Amint hazaértünk Sara ledobta a táskáját a kanapéra és ment is ki az üvegajtón.
-Elmentem vadászni!Majd jövök!-mondta egyhangúan.
-Vigyáz magadra!-kiabáltam utána. 
-Oké!Most már kérlek magyarázd el , hogy kik ezek a bohócok.-fordult felém kicsit mérgesen Alec.
-Nos mint már mondtuk , beutaztuk az egész világot....és most visszajutottunk a kiindulóhelyre.Mi ebben a kisvárosban születtünk.Winniepag-ben Kanadában.
-És kik azok a pojácák?-kérdezte sürgetve.
-Életünk legnagyobb hibái.-morogtam az orrom alatt.
-Kérlek mesélj el mindent.-a hangja már nem volt olyan dühös , sőt teljesen nyugodt volt.
-Sara emberi életéről nem beszélhetek neked.Majd ha ő akarja elmondja.Sajnálom , de megkért rá.Az én történetem ott kezdődik , hogy rajtakaptam Jack-et , hogy megcsal...érted ,nem?-kérdeztem és ha ember lennék a fejem olyan lenne mint egy paradicsom.Bólintott.-Akkoriban ő volt a vőlegényem.Hát az esküvőt lefújtuk.Az elkövetkezendő hétben csak sírtam és sírtam.Aztán a szüleimet is megölték , és Sara is eltűnt a szüleivel együtt.Egy reggel kaptam a hírt , hogy Sara szüleinek a holttestét megtalálták , egy régi elhagyatott házban és valószínűleg  ugyanabban az időpontban ölték meg őket mint az én szüleimet  , de Sara holteste nem került elő.Egyedül maradtam a családi házunkban és csak reménykedtem , hogy Sara nem halt meg.Aztán az egyik este,(úgy 2 hónappal az események után) azt vettem észre , hogy fázom.Felkeltem és láttam , hogy nyitva az ablak.Pedig estére sose hagyom nyitva az ablakokat.Felkeltem és bezártam , aztán mikor visszafordultam az ajtóban megláttam egy lányt akinek a szemei vörösek voltak.Amint közelebb lépett felismertem , hogy Sara az.Először nagyon meg ijedtem.De aztán eszembe jutott , hogy ő a legjobb barátnőm.Szinte már a testvérem.Addig könyörögtem neki , hogy változtasson át amíg végül megtette.Egész eddigi életében csak egyszer ölt embert.Amikor átváltoztam , levadásztam Jack-et és a kis barátnőit is.De úgy látszik David megtalálta és megmentette.-morogtam-Ennyi történt.
-És akkor ez a David ölte meg , mindkettőtök szüleit is.
-Pontosan.Bár nem tudom mire volt jó.-ráztam meg a fejemet.
-És Sara...Sara szerette ezt a David-et?-kérdezte fogát összeszorítva Alec.
-Az életénél is jobban szerette de mint mondtam , Sara előző életéről nem beszélhetek.Csak annyit mondhatok , hogy David csinált valami szörnyűséget ami miatt Sara még most is borzasztóan gyűlöli , de ártani még mindig nem tud neki.-hajtottam le a fejemet-Ekkor fogadtuk meg , hogy többé nem leszünk szerelmesek.-a végét elnevettem kicsit.
-És változott a helyzet , a te oldaladról nézve?-kérdezte mosolyogva.
-Azt....azt hiszem igen.-nevettem el magam zavarodottan.
-Egyébként Dem is így érez irántad , csak még túl macsó , hogy megmondja neked.De te pár óra alatt meg tudod puhítani,abban biztos vagyok.-mosolygott még mindig kedvesen.
-Köszi.-ekkor csengettek.
-Biztos a bútorszállítók.-állt fel Alec.Igaza volt.


Miközben a bútorokat pakolgatták a munkások  addig Demetri is hazaért.Majd rá két órára Sara is
-Szia!-öleltem meg-Voltak a bútorszállítók , berendeztem a szobádat,elpakoltam a ruháidat.Ugye nem baj?-hadartam egy szuszra.
-Nem..nagyon köszönöm.-mosolygott rám majd felment a szobájába.
-Én is felmegyek és lepihenek egy kicsit-Sziasztok fiúk.-köszöntem mosolyogva,majd én is felmentem a lépcsőn.


/Alec szemszöge/


-Na megtudtál valamit?-kérdezte Demetri a teraszon ülve.
-Egyikőjüknek se lehetett valami könnyű élete.De csak Sophi mesélte el  az előző életét.Azt mondta  ha Sara el akarja mondani majd elmondja nekem.De ez a David valami tényleg borzasztó dolgot tehetett mert nem olyannak látom Sara-t aki ok nélkül megharagszik.
-Akkor azt mond el milyen volt Sophi emberi élete.-elmeséltem neki , mindent amit Sophi mondott nekem.Demetri annyira mérges lett erre a Jack-re , hogy már indulni is akart , hogy megkeresse aztán megölje őt.Akkor viszont nagyot nevetett amikor mondtam neki , hogy Sophi levadászta.
-És rólam nem mondott valamit?- kérdezte még mindig suttogva.
-Dehogy nem.Azt mondta , hogy egy tökfej vagy.-suttogtam vissza gonoszul mosolyogva.
-Köszi haver...veszem észre mennyire szeretsz.-mondta meghatódást tettetve s közben a "szívére" tette a kezét-De most komolyan.
-Mond meg neki , hogy szereted.
-Kösz haver , jövök eggyel.-állt fel és felment Sophi szobájába-Szia!-köszönt valakinek út közben.
-Szia , mire ez a nagy boldogság?-hallottam meg Sara csilingelő bársonyos hangját.
-Á semmi , csak örülök , hogy lakótársak lettünk , ennyi az egész.-mondta Dem ,majd hallottam ahogy felszalad a lépcsőn.
-A szerelmes gerlicék.-nevetett .
-Te is tudod?-kérdeztem még mindig levakarhatatlan mosollyal.
-Nem nehéz észrevenni.-mondta szintén mosolyogva , majd leült Demetri helyére.
-Sara ,Spohi mesélt nekem a múltjáról ,de csak a sajátjáról.Nagyon szeretném ha te is elmesélnéd a te múltadat , és , hogy mit tett David ami miatt meggyűlölted.-komolyodtam meg.Ő sóhajtott egyet.
-Nos rendben van.De senkinek sem mondhatod el.Talán Demetri-nek de rajta kívül senkinek sem!Esküszöl , hogy nem mondod el másnak?-kérdezte merő komolysággal.
-Esküszöm!

KOMIKAT!!