3.fejezet

itt a feji!köszi a komikat!
most is kérek!:D




/Sara szemszöge/


-Nos David-et már 10 éves korom óta ismertem és azóta tudtam , hogy vámpír , de mégsem féltem tőle.Nagyon szerettem.Mindig azt mondta , hogy ha "nagy leszek" elvesz feleségül. Én ennek mindig nagyon örültem.Amikor 16 éves lettem megkérte a kezemet.Természetesen habozás nélkül igent mondtam.Egy évig voltunk jegyesek.Aztán amikor megtudtam , hogy Sophi kezét is megkérték úgy döntöttünk , hogy kettős esküvőt tartunk.Éppen ruhapróbáról tartottam hazafelé.Eléggé elhúzódott  így egy kisebb erdőn keresztül levágtam az utat.Bevallom kicsit féltem.Úgy éreztem mintha valaki követne.Aztán David termett előttem. Mosolyogva indultam felé.De most más volt.Szemei feketén csillogtak.Valaki azt mondta neki , hogy megcsaltam egy másik  férfival.Persze ez nem volt igaz.Nagyon dühösnek láttam.Nem tudta eldönteni , hogy nem ön maga,vagy ez az igazi valója. Élvezte ahogy fájdalmat okoz nekem.Lefogott még fülembe súgta azt ,
hogy:"Most elveszem azt ami engem illetett volna."....megalázott , és elvette az ártatlanságomat. Össze-vissza  harapdálta a bőrömet mindenhol , majd kiszívta a mérget , hogy még jobban kínozzon.Nagyon fájt minden mozdulata.Már a sikoltozás sem enyhítette a fájdalmamat.Majd mikor végzett még egyszer a nyakamba
harapott és otthagyott az erdőben.Ahogy  felébredtem a háromnapos fájdalom után,hazarohantam felvettem egy ruhát , és megkerestem azt a lányt aki tönkretette az életemet.De még nem öltem meg.Két hónapig csak az erdőben voltam és észrevettem , hogy az állatok vére is csillapítja a szomjamat.Aztán a második hónap utolsó napján ellátogattam a rosszakarómhoz.Egész eddigi életemben csak ő volt az akit megöltem.Majd Sophi-hoz indultam.Csak remélni tudtam , hogy nem ilyen meg vörös íriszeimtől. Természetesen nem csalódtam benne.A többit innentől tudod.-mosolyogtam rá.
 -Igen.-morogta Alec.
-Mi a baj?-kérdeztem fejemet félrebiccentve.
-Még kérded?Azok után amit az a mocsok tett veled?Nem tudom , hogy hogy tudtál ennyire "felépülni" , hogy boldogan tudj élni.Számomra ez olyan....hihetetlen.De természetesen ezt mind pozitívumként mondom , ne érts félre.-mentegetőzött.
-Tudod Sophi-tól rengeteg szeretetet és segítséget kaptam.És én sose a múltnak élek hanem a jelennek és a jövőnek.-mondtam még mindig mosolyogva.-Egyébként meg ha akarnám se tudnám bántani mert fizikailag és lelkileg sem vagyok rá képes.
-De én igen!És ha valahol meglátom nem fogom magam visszafogni.
-Nyugalom!-tettem kezemet az ökölbe szorított kezére-Nem hiszem , hogy valaha is bántana engem.Szerintem túllépett rajtam.-éreztem ahogy egyre jobban feloldódik a hangulata.
-Ebben biztos vagy?-kérdezte szomorú arckifejezéssel.
-Nem...csak reménykedem.


/Sophi szemszöge/


A gardróbomban rendezgettem új ruháimat szín és stílus szerint amikor kopogtak.
-Búj be!-kiabáltam ki.S közben helyére tettem az utolsó felsőt is.
-Szia!-köszönt Demetri miközben bezártam a gardrób ajtaját.
-Á szia!-mosolyogtam rá-Miben segíthetek?ültem le az ágyam szélére.A mellettem lévő helyre böktem a fejemmel.Dem vette a célzást és leült
-Beszélnem kell veled.-nézett rám komolyan.
-Miről?-kérdeztem mosolyogva.
-Erről.-suttogta majd hirtelen megcsókolt.Viszonoztam a csókot.
-Azt hiszem ezt megbeszéltük.-nevettem el magamat mikor ajkaink szétváltak.
-Szeretlek.-ölelt magához szorosan.
-Én is.-karoltam át nyakát.


/2 hét múlva/


/Sara szemszöge/


Ez volt életem legjobb két hete.Annyit szórakoztunk és  röhögtünk mint eddigi életünkbe még soha.Demetri és Sophi amikor csak kettesben maradtak(de még akkor is mikor én meg Alec velük voltunk) folyton nyalták-falták egymást.Nagyon örültem barátnőm boldogságának.Minden este beszélgettünk kettesben mert ilyenkor a fiúk vadászni mentek.Sophi mindig ecsetelte nekem , hogy mennyire szereti Demetri-t és , hogy én miért nem mondom meg Alec-nak , hogy szeretem,ami igaz volt.Tényleg beleszerettem Alec-ba de egyáltalán nem állt szándékomban elmondani neki , hogy mit érzek.Nem tudom , hogy az játszott e közre ebben , hogy féltem egy újabb csalódástól vagy attól tartottam , hogy nem viszonozza az érzéseimet.Egyszerűen nem akartam elmondani és kész.Sophi már pedzegette nekem azt a témát is , hogy szeretne lefeküdni Demetri-vel de félt , hogy Dem nem szereti a rámenős lányokat , ezért inkább hagyta az egészet.Én persze az ilyen témáknál csak bólogattam és bizonygattam , hogy nem korai már lefeküdnie vele.Nem voltam nagyon  otthon ebben a témában és nem is nagyon szerettem erről beszélgetni mert mindig feszültség gyülemlett fel bennem tőle.De Sophi-t sem akartam megbántani ezért inkább hagytam had beszélje ki magából a dolgokat amik a szívét nyomják.
Egy nap egyedül mentem be a városba , csak úgy céltalanul nézelődni.Na jó csak azért mentem el otthonról mert Alec elment vadászni én meg nem akartam ott lábatlankodni.Egy kis antikvitás bolt mellett haladtam el.Gondoltam benézek,elvégre nagyon  szeretem s régi dolgokat.A pult mögött egy fiatal barna hajú nő állt.
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva-Segíthetek valamiben?
-Jó reggelt.Nem köszönöm csak nézelődöm.-válaszoltam szintén mosolyogva.Gyönyörű dolgok voltak a boltban.Akarva-akaratlanul is de az üvegezett pultnál kötöttem ki ahol a régi ékszerek voltak.
-Ezek gyönyörűek.-jegyeztem meg elképedve.Szerintem múzeumban se lehetne szebbeket látni.Azonban egyetlen nyakláncon megakadt a szemem.Tömör fehéraranyból készült ovális alakú volt és egy vörös rubin ékesítette a közepét s körülötte vésett díszítés fedte.
-Azt a nyakláncot megnézhetném.Aminek a közepén rubin van.-a nő készségesen kivette s felrakta az üveglapra.Ha ez az a nyaklánc amire gondolok a hátulján ott kell lennie......és ott volt.Díszes betűkkel gravírozva  : Sophia Annabeth Granbert 1693.S mikor kinyitottam megláttam Sophia szüleinek a képét.Ezt a nyakláncot születésekor kapta.
-Ezt kérném.-nyújtottam át a nőnek.
-Nagyon jó választás.Ez a nyaklánc egy már több mint 300 éve eltűnt lányé volt.A szülei halála után két hónappal a lány is eltűnt.És előtte még egy lány , bizonyos Saraphina Valentine is.A holttestüket a mai napig nem találták meg.-mesélte miközben becsomagolta a nyakláncot-És azt mondják , hogy ők ketten nagyon jó barátnők voltak.
-Honnan tudja mindezt?-kérdeztem mikor a mondat végére ért.
-Feljegyzésekből és régi újságokból,amik idekerültek.De várjon csak , van róluk egy festményem is.-mondta és hátrament a raktárba.Hallottam ahogy szörnyülködni kezd.Tehát felismert.Otthagytam ezer dollárt , bár nem tudtam a nyaklánc mennyibe került de gondoltam ennyi elég lesz és már nem is voltam a boltban bepattantam az autómba és a gázba tapostam.

Amikor hazaértem becsuktam az ajtót és nekidőltem .
-Sophi , Demetri hazajöttem!És hoztam ajándékot!-kiabáltam.De azonnal abbahagytam amint jobban körülnéztem.Az üvegfal darabokban állt és több helyen is hamut láttam.Az egyikben megcsillant valami.Odamentem és kivettem az ékszert.Egy V betűt megformáló díszített medál volt a közepén.A Volturi...ránk talált.


KOMIKAT KÉREK !!:D

2.fejezet

itt a második fejezet!!az elsőnek elég nagy sikere volt:)remélem a másodiknak is az lesz:)KOMIKAT KÉREK!!



/Sophi szemszöge/



-Sara ne nyavalyogj!Mutass példát a srácoknak!-szóltam rá barátnőmre.
-De Sophi ez már a...- itt megállt ,Alec-ra és Dem -re nézett.
-100  után már nem számoltam.-tette fel Demetri a kezét védekezően.
-342 ha jól számoltam.-mondta hunyorogva Alec mintha csak most számolta volna össze.
-342. ruha amit rám adsz!-fejezte be végre félbe hagyott mondatát.
-Na és? -vontam meg a vállam.
-Na és? Sophi , az összeset megvettük. Nekem nem kell több ruha!-nem kell több ruha?Na majd móresre tanítom én.
-Rendben , akkor megyünk fehérneműt vásárolni.-jelentettem ki szemöldök húzogatva.
-Na azt már nem!Nem nem nem!- hátrált.
-Ó dehogy is nem!-néztem rá ördögien .A fiúk csak röhögtek.
-Csak ha elkapsz!-mosolygott most ő, majd kiszaladt az üzletből,és elvegyült a tömegben.Azonban az illatáról fel lehetett ismerni.ha elkószál is ebben a hatalmas plázában , akkor is megtaláljuk....előbb-utóbb.Pont egy  falbeugró előtt sétáltam volna  el amikor egy kéz megragadott behúzott és befogta a számat.
-Te meghibbantál?-néztem barátnőmre mérgesen-Mire volt ez jó?
-Mondjuk arra , hogy ne találkozzunk a te drága Jack-keddel és az én pokolba kívánt David-demel.És most csönd legyen.-láttam rajta , hogy mennyire meg van rémülve.
-De megöltem Jack-et.-suttogtam
-Hát márpedig most láttam vámpírként,David-del egyetemben.
-Akkor most mit csináljunk?-tettem karba a kezem.
-Megkeressük a fiúkat és olyan gyorsan lelépünk amilyen gyorsan csak tudunk.-javasolta.
-És megpróbáljuk elkerülni őket.-tettem még hozzá.
-Hé miért rejtőztök itt?-állt meg előttünk Alec és Demetri.
-Semmi már épp menni akartunk csak megbeszéltünk pár dolgot.Siessünk jó mert már nagyon kapar a torkom.-sürgette őket Sara.De amikor kiléptünk a fal mögül kik álltak velünk szemben napszemüvegben....valóban Jack és David.
-Hű...bárkire számítottam de rátok nem.Micsoda meglepetés!-mosolygott Jack.Nem akart ez gonosz mosoly lenni de számomra minden ami Jack-hez fűződik csak gonosz lehet és megvetendő-Gyönyörűek vagytok!
-Hagyd a bókokat azoknak a buta libáknak akik beveszik!És minket hagyjatok békén!-morogta mérgesen Sara.
-Ejnye mérges a cicus.-nevetett David.Sara el akart menni de David elkapta a karját.Elég erősen megszoríthatta mert Sara az ajkába harapott.
-Ha nem engeded el itt mindenki előtt égetlek porrá mind a kettőtöket!-fenyegettem meg őket.
-Na persze!Fogadjunk , hogy hamarabb tekerem le a csinos kis nyakacskádat.-mosolygott Jack.
-De én előbb öllek meg mind a kettőtöket.Úgyhogy ha nem akarsz most azonnal meghalni elengeded a karomat és utamra engedsz.-fenyegetőzött Sara is.Alec és Dem a fal mögött voltak.David és Jack összeestek.
-Csak átmeneti eszméletvesztés úgyhogy siessünk!-fordult vissza Sara majd sietve a lépcsőház irányába indult.Másodpercek alatt értünk a kocsikhoz.Mindenki a sajátjával ment.Sara a Lamborgini-jével Alec az Aston Martin-jával , Demetri a Porche-jával, én pedig a Ferrarim-mal.Demetri ment elől utána Alec utána én és mögöttem jött  Sara. Had ne mondjam , hogy az embereknek kicsit leesett az álla ennyi luxus autó láttán , amik ráadásul egymás után mentek.Amikor kiértünk  városból padlógázra kapcsoltunk.Nem láthatják meg Demetri-t meg Alec-et mert akkor rögtön lebuknak.Hírtelen Sara elkezdett előzni.Le húzta az anyósülés felőli ablakot.Én is így tettem.
-Demetri azt mondta előzzük ki,és menjünk Alec után.Ő majd eltünteti a nyomainkat.-kiabálta át.
-Jó , de te , hogy beszéltél vele?-kérdeztem.
-Hát ha bekapcsolnád a mobilod te is beszélhetnél vele.-mosolygott sejtelmesen,majd felhúzta az ablakát és tövig nyomta a gázt , és kielőzte Demetri-t.Én is ezt tettem.A visszapillantóban láttam , hogy Dem kezd lemaradni . Gondoltam, összpontosítania kell , hogy a szagnyomokat el tudja tüntetni.

Amint hazaértünk Sara ledobta a táskáját a kanapéra és ment is ki az üvegajtón.
-Elmentem vadászni!Majd jövök!-mondta egyhangúan.
-Vigyáz magadra!-kiabáltam utána. 
-Oké!Most már kérlek magyarázd el , hogy kik ezek a bohócok.-fordult felém kicsit mérgesen Alec.
-Nos mint már mondtuk , beutaztuk az egész világot....és most visszajutottunk a kiindulóhelyre.Mi ebben a kisvárosban születtünk.Winniepag-ben Kanadában.
-És kik azok a pojácák?-kérdezte sürgetve.
-Életünk legnagyobb hibái.-morogtam az orrom alatt.
-Kérlek mesélj el mindent.-a hangja már nem volt olyan dühös , sőt teljesen nyugodt volt.
-Sara emberi életéről nem beszélhetek neked.Majd ha ő akarja elmondja.Sajnálom , de megkért rá.Az én történetem ott kezdődik , hogy rajtakaptam Jack-et , hogy megcsal...érted ,nem?-kérdeztem és ha ember lennék a fejem olyan lenne mint egy paradicsom.Bólintott.-Akkoriban ő volt a vőlegényem.Hát az esküvőt lefújtuk.Az elkövetkezendő hétben csak sírtam és sírtam.Aztán a szüleimet is megölték , és Sara is eltűnt a szüleivel együtt.Egy reggel kaptam a hírt , hogy Sara szüleinek a holttestét megtalálták , egy régi elhagyatott házban és valószínűleg  ugyanabban az időpontban ölték meg őket mint az én szüleimet  , de Sara holteste nem került elő.Egyedül maradtam a családi házunkban és csak reménykedtem , hogy Sara nem halt meg.Aztán az egyik este,(úgy 2 hónappal az események után) azt vettem észre , hogy fázom.Felkeltem és láttam , hogy nyitva az ablak.Pedig estére sose hagyom nyitva az ablakokat.Felkeltem és bezártam , aztán mikor visszafordultam az ajtóban megláttam egy lányt akinek a szemei vörösek voltak.Amint közelebb lépett felismertem , hogy Sara az.Először nagyon meg ijedtem.De aztán eszembe jutott , hogy ő a legjobb barátnőm.Szinte már a testvérem.Addig könyörögtem neki , hogy változtasson át amíg végül megtette.Egész eddigi életében csak egyszer ölt embert.Amikor átváltoztam , levadásztam Jack-et és a kis barátnőit is.De úgy látszik David megtalálta és megmentette.-morogtam-Ennyi történt.
-És akkor ez a David ölte meg , mindkettőtök szüleit is.
-Pontosan.Bár nem tudom mire volt jó.-ráztam meg a fejemet.
-És Sara...Sara szerette ezt a David-et?-kérdezte fogát összeszorítva Alec.
-Az életénél is jobban szerette de mint mondtam , Sara előző életéről nem beszélhetek.Csak annyit mondhatok , hogy David csinált valami szörnyűséget ami miatt Sara még most is borzasztóan gyűlöli , de ártani még mindig nem tud neki.-hajtottam le a fejemet-Ekkor fogadtuk meg , hogy többé nem leszünk szerelmesek.-a végét elnevettem kicsit.
-És változott a helyzet , a te oldaladról nézve?-kérdezte mosolyogva.
-Azt....azt hiszem igen.-nevettem el magam zavarodottan.
-Egyébként Dem is így érez irántad , csak még túl macsó , hogy megmondja neked.De te pár óra alatt meg tudod puhítani,abban biztos vagyok.-mosolygott még mindig kedvesen.
-Köszi.-ekkor csengettek.
-Biztos a bútorszállítók.-állt fel Alec.Igaza volt.


Miközben a bútorokat pakolgatták a munkások  addig Demetri is hazaért.Majd rá két órára Sara is
-Szia!-öleltem meg-Voltak a bútorszállítók , berendeztem a szobádat,elpakoltam a ruháidat.Ugye nem baj?-hadartam egy szuszra.
-Nem..nagyon köszönöm.-mosolygott rám majd felment a szobájába.
-Én is felmegyek és lepihenek egy kicsit-Sziasztok fiúk.-köszöntem mosolyogva,majd én is felmentem a lépcsőn.


/Alec szemszöge/


-Na megtudtál valamit?-kérdezte Demetri a teraszon ülve.
-Egyikőjüknek se lehetett valami könnyű élete.De csak Sophi mesélte el  az előző életét.Azt mondta  ha Sara el akarja mondani majd elmondja nekem.De ez a David valami tényleg borzasztó dolgot tehetett mert nem olyannak látom Sara-t aki ok nélkül megharagszik.
-Akkor azt mond el milyen volt Sophi emberi élete.-elmeséltem neki , mindent amit Sophi mondott nekem.Demetri annyira mérges lett erre a Jack-re , hogy már indulni is akart , hogy megkeresse aztán megölje őt.Akkor viszont nagyot nevetett amikor mondtam neki , hogy Sophi levadászta.
-És rólam nem mondott valamit?- kérdezte még mindig suttogva.
-Dehogy nem.Azt mondta , hogy egy tökfej vagy.-suttogtam vissza gonoszul mosolyogva.
-Köszi haver...veszem észre mennyire szeretsz.-mondta meghatódást tettetve s közben a "szívére" tette a kezét-De most komolyan.
-Mond meg neki , hogy szereted.
-Kösz haver , jövök eggyel.-állt fel és felment Sophi szobájába-Szia!-köszönt valakinek út közben.
-Szia , mire ez a nagy boldogság?-hallottam meg Sara csilingelő bársonyos hangját.
-Á semmi , csak örülök , hogy lakótársak lettünk , ennyi az egész.-mondta Dem ,majd hallottam ahogy felszalad a lépcsőn.
-A szerelmes gerlicék.-nevetett .
-Te is tudod?-kérdeztem még mindig levakarhatatlan mosollyal.
-Nem nehéz észrevenni.-mondta szintén mosolyogva , majd leült Demetri helyére.
-Sara ,Spohi mesélt nekem a múltjáról ,de csak a sajátjáról.Nagyon szeretném ha te is elmesélnéd a te múltadat , és , hogy mit tett David ami miatt meggyűlölted.-komolyodtam meg.Ő sóhajtott egyet.
-Nos rendben van.De senkinek sem mondhatod el.Talán Demetri-nek de rajta kívül senkinek sem!Esküszöl , hogy nem mondod el másnak?-kérdezte merő komolysággal.
-Esküszöm!

KOMIKAT!!