1. fejezet

csapjunk máris a lecsó közepébe!nincs mellébeszéd, laca-faca!íme az első fejezet!!!!KOMIKAT!

Hosszú élet. Ez minden ember álma. Azonban ez a kívánság rögtön megváltozik ha minden szeretted elhalálozik mellőled. Mert te csak magadra gondoltál. Ez az egy hiba az egész örökké valóságig üldözni fog.

Bár próbálok felejteni de ez lehetetlen. Teljes a káosz. Csupán egy ember maradt életben az előző életemből . Aki vállalta , hogy olyanná válik , mint én , hogy ne legyek egyedül. Azt mondjátok ez önzőség volt részemről? Tudnotok kell , hogy az ő családtagjai sem éltek már akkor mikor  átváltozott. A legeslegjobb barátnőm . Ő mindenben kiáll mellettem , akármekkora hülyeség is legyen . És elvisel egészen 317 éve . Ami azért figyelemre méltó és igen tisztelendő.

Most is épp vele vagyok. Új lakóhely után kutatunk . Ó még a nevemet sem tudjátok! Sara vagyok . És a minden lében kanál legjobb barátnőm akiről az előbb meséltem , ő Sophia.

-         Meddig futunk még? – állt meg Sophi – Keressünk egy hotelt és kész! Úgyse maradunk sokáig itt.

-         Sophi!Ha nem vetted volna süt a nap! Nem vagyok hülye kisétálni az emberek közzé . Azt hittem  legalább ennyi eszed neked is van.

-         Ez gonosz volt!- háborodott fel.

-         Bocsi csak…. ..á nem is tudom mi van ma velem.

-         Semmi baj!- ölelt meg- Éhes vagyok!

-         Esküszöm komolyan olyan vagy mint egy gyerek! – toltam el magamtól –Arrafele van egykét őz. - amint kimondtam , hogy őz az arcára undor üt ki.

-         Jó akkor kibírom estéig. - pufogott.

-         Várj ! Érzek valamit .- szagoltam a levegőbe.

-         Én is ! Éhséget! Kaparást a torkomban !

-         Nem azt… ez más!

-         Ne gyere megint az őzekkel!

-         Sss….. ...hallgasd!- úgy hallottam mintha valahova beáramlana a levegő.

-         Igen most már én is hallom!

-         Menjünk nézzük meg! –javasoltam.

-         Egyetértek ! – bólintott cinkos mosollyal barátnőm.

Néhány perc múlva egy hatalmas házal álltunk szemben.

-         Menjünk be! – ajánlottam fel.

A  ház belülről a barokk kort idézte . Mindenhol márvány csempe , és a nappali felett egy hatalmas kristály csillár , egy hófehér kanapé és egy plazma tv volt. Egyre biztosabb voltam benne , hogy nem emberek laknak itt . S amikor megláttuk , hogy a hűtő üres , akárcsak a szekrények ,már biztosak voltunk benne . Itt vámpírok laknak. Ahogy felmentünk az emeleti szobába észrevettük , hogy csupán két szoba van berendezve. Mind a kettő szobába férfi ruhák voltak. Épp azon gondolkodtunk , hogy minek nekik ágy amikor beszélgetést hallottunk lentről.

- Nem hiszem el , hogy rávettél erre ! – mondta undorodva az egyik.

- Hé én nem vettelek rá semmire te akartál eljönni!- válaszolt szúrósan a másik. Elkezdtünk lassan hátrálni az ablakhoz.

- Alec hallottad ezt?

- A szobámból jön. – válaszolt és már hallottam is ahogy felfutnak a lépcsőn. Nem jutottunk ki az épületből. Ők gyorsabbak voltak . Egy másodpercig csak figyeltük egymást. A velem szembeálló fiúnak barna haja , aranybarna csillogó szeme , és telt ajkai voltak . Egy fekete ingbe volt ami rátapadt tökéletesen kidolgozott felső testére , valamint egy fekete farmerba. A másik férfi ugyanilyen ruha összeállításban volt. Mintha ez lenne az egyenruhájuk . A másik férfi szintén izmos volt , aranybarna szemekkel de az ő haja inkább szőke volt.

- Kik vagytok? És mit kerestek itt? – kérdezte a szőke hajú férfi. Esélyünk se volt válaszolni , mert egy újabb kérdéssel belénk fojtotta a szót – Aro küldött titeket?

- Demetri kapj az agyadhoz! Nincsenek egyenruhába és nincs rajtuk a nyaklánc se. Valamint a szemük barna. – szólt rá az Alec nevű fiú.

- Arról az Aro-ról beszélnek?- kérdezte suttogva Sophi. Én egy aprót bólintottam.

- Ismeritek? – kérdezte egyik szemöldökét felhúzva Alec.

- Fogjuk rá. Úgy ötven évvel ezelőtt azt akarta , hogy csatlakozzunk hozzá. Azóta nem jelentkezett. Szerencsére. – forgattam meg a szemem – Várjatok….Demetri és Alec Volturi?

- A nyomkövető meg az érzékszerv fosztó? – nézett rám homlokát ráncolva Sophi .

- Akkor te vagy a híres Jane Volturi még híresebb bátyja. Egyesek kezdenek tőled jobban félni mint Jane-től.- mondtam elismerő mosollyal- De , hogyhogy a szemetek…barna?

- Hé stop! Még azt sem tudjuk kik vagytok ! –mondta kicsit dühösen Demetri szemét le sem véve Sophi-ról.

- Én Sophia vagyok. Ő pedig a legjobb barátnőm Sara .

- Mik a képességeitek?- kérdezte kedvesebben Alec.

- Én egyetlen pillantással ölni tudok. – mosolyodtam el büszkén – Sophia pedig tűzgyújtásra képes.

- Így már érthető miért akart titeket Aro a Volturiba.

- Ja és bocs , hogy bejöttünk a házatokba . Elég kíváncsi  természetűek vagyunk. – mosolygott huncutul Sophi.

- Na gyerünk ,  éhen ne hallj nekem . –nevettem el magamat.

- Na szuper menjünk Bambizni. -  húzta el a száját barátnőm.

- Még egyszer bocs. - néztem vissza rájuk- Még valami! Miért szöktetek meg a Volturi-ból?

- Meguntuk a monoton gyilkolást. - vonta meg a vállát Alec. Még utoljára rámosolyogtam , majd kiugrottam az ablakon , és futásnak eredtem.

-         Nagyon bejön Alec  mi?- kérdezte Sophi.

-         Nem! Nem igaz! Kedves fiú de nem!- tiltakoztam hevesen.

-         Engem akarsz lóvá tenni? Túl jól ismerlek.

-         Én is téged . Jól végigmértétek egymást Demetri-vel .- vágtam vissza.

-         Na és?! Nagyon jó pasi! De tudod , hogy megfogadtam , hogy sosem leszek többé szerelmes. – mondta meggyőzően barátnőm.

-         Ahogy én is . –bólogattam – Egy csalódás elég az örökkévalóságban.

-         Így igaz.

-         De Sophi verd ki a fejedből Chuck-ot . Lépj túl rajta.

-         Ezen nem lép túl olyan könnyen az ember . Hogy két másik rib***al csalt meg , és én nem vettem észre. Mert csak egy jelentéktelen ember voltam. - dühöngött barátnőm s mérgét egy fán töltötte ki.

-         Jobb?- kérdeztem mosolyogva.

-         Sokkal. - válaszolt ő is mosolyogva.

-         Egyébként jól elbántál vele…a halál megfelelő büntetés volt számára.

-         Hát még szép! Velem senki sem packázhat következmény nélkül!- erre a mondatára nevetnem kellet . Barátnőm is velem nevetett.

-         Hé várjatok! –hallottam meg Alec hangját .

-         Apám de gyorsak!- halottam most Demetri hangját. Mindketten megálltunk.

-         Na ennyire hiányoztunk?- kérdezte nevetve Sophi.

-         Igazából arra gondoltunk , nem is zavartatok annyira . Sőt vissza is jöhetnétek most azonnal!- mondta szintén nevetve Alec.

-         Nem akarunk a terhetekre lenni!-én voltam az egyetlen vámpír aki komoly volt a jelenlévők között.

-         Ugyan ! Ilyen képességekkel , együtt biztonságosabb! Viszont van egy feltételem ! – emelte fel mutató ujját , most már komolyan -  Csak állati vért ihattok !

            Sophi-ra néztem , majd ismét Alec-ra.

-         Azt hiszem ez megoldható!- mosolyodtam el.

-         Viszont nekünk is van egy feltételünk! – szólalt meg hírtelen barátnőm- Most azonnal el kell mennünk nektek  vásárolni mert úgy néztek ki mint két temetkezési vállalkozó! – nézett végig a fiúkon.

-         A probléma az , hogy  ha pénzt veszünk le a számlánkról akkor biztosan ránk találnak. – hajtotta le fejét Alec.

-         Hol itt a probléma? Azt hiszitek mi nem vagyunk dúsgazdagok csak azért mert nem maradunk egyhelyben? Hát nagyon tévedtek!

-         Akkor gondolom kocsitok sincs még .- néztem rájuk sejtelmesen.

-         Ahogy mondod . – bólogatott Demetri.

-         Akkor azt veszünk először! Legalább négyet , hogy ne legyen vita ha mindenki máshová akar menni ami szerintem lehetetlen mind a ketten meggyőzhető típusúak vagyunk , de azért biztos ami biztos.

-         Utána megyünk a plázába!- ugrált tapsikolva barátnőm.

-         Haver mire vállalkoztunk !- nézett Demetri Alec-ra .

-         De ki kéne találnunk valami családnevet. - javasoltam.

-         Igazad van! – értett egyet velem Alec.

-         Mit szóltok a Kill-hez? Hisz együtt halálosak vagyunk!- viccelődött Demetri.

-         Nem , valami más kell .

-         Megvan!A  Night-hoz mit szóltok ?- tettem fel bizakodva a kérdést.